Azért jöttem ide, mert láttam az iskolának egy előadását, az Óznak a feldolgozását, és nagyon megtetszettek benne a pipacsok. És azt gondoltam és is lehetnék ilyen pipacs, úgy tűnt, hogy ez nem olyan nehéz, én is meg tudnám tanulni, és akkor elkezdtem ide járni.
Én mindig azt gondoltam magamról, hogy nem vagyok egy tehetséges táncos alkat, úgyhogy kicsit féltem is, hogy ez a kecses mozgás nem nekem való. Eleinte tényleg nehéz volt, és rájöttem, hogy nem olyan könnyű pipacsnak lenni, viszont nem reménytelen. Már egy év eltelt és még mindig itt vagyok.
Igazából, mindenféle ember jár ide, azt tapasztaltam. Mindenféle életkorú, alkatú, tudású, és úgy tűnik mindenki szereti. Senki nem stresszeli túl, hogyha nem tudja olyan magasra emelni a lábát, vagy nem olyan szép.
Azért járunk ide mert szeretjük, élvezzünk és szerintem ez a lényeg!
.